A mohácsi csatáról készül forgatni a Balog Zoltán nagytiszteletű úr című film rendezője
Önálló projektcéggel indul el az Orbán-kormány által Magyar Ezüst Érdemkereszttel elismert rendező-producer, Kiss Stefán Mónika újabb Mohács-filmjének gyártása.
Önálló projektcéggel indul el az Orbán-kormány által Magyar Ezüst Érdemkereszttel elismert rendező-producer, Kiss Stefán Mónika újabb Mohács-filmjének gyártása.
Rév Marcellék cége és a Mohácsról szóló dokumentumfilm is kap pénzt.
Másfél éve már kiutaltak erre 6 milliárdot, egy most megjelent rendelet azonban újabb milliárdokat szán a csatát bemutató kiállítótérre és a témáról szóló műalkotások létrehozására.
Szűk hetven esztendő alatt kétszer is előfordult a középkori Magyar Királyság történetében, hogy egy semmiből jött és hirtelen naggyá vált família második generációja királyt adott az országnak. Az első Hunyadi Mátyás volt, a második Szapolyai János. Ezen felül is több közös pontot találni a két uralkodó között, ám ezeket mind felülírta az örökségük. Mátyás egy erős királyságot hagyott maga után, amelyik korábban eredményesen dacolt a régió két nagyhatalmával is, János után viszont az országnak csak egy szelete maradt, ami jóformán addig is csak azért lehetett az övé, mert sem a Habsburgoknak, sem az Oszmán Birodalomnak nem volt kellő ereje a tartós megszállásához.
A program fő felelőse Lázár János építési és közlekedési miniszter, de fontos feladatokat kapott a nemzeti parkokon keresztül Nagy István agrárminiszter is.
A Megafonos influenszer nem árulta el, hogy miből él, de arra panaszkodott, hogy marhaságok jelentek meg róla.
Saját céget alapított Mohács önkormányzata, hogy kapcsolódhasson a mohácsi csata 500. évfordulójának központi előkészületeihez.
„Előre megnyugtatnék minden fanyalgót, nem fogunk győzni a végén” – tréfálkozott a frissen felkent filmes szakember.
Minden egyes darabja megvan a leletnek, adminisztratív hiba történt.
Az ezüstdénárokat ötven évig őrizték egy múzeumban, de egy hét évvel ezelőtti dokumentum szerint egy részük eltűnt.
Már csak négy év van a mohácsi csata 500. évfordulójáig. Addig talán megtalálják a csata pontos helyét, és azokat a tömegsírokat, amelyek tízezernél is több katonát rejtenek. A kérdéssel két kutatócsoport foglalkozik. Van három lehetséges csatahelyszín, Sátorhelyen pedig öt tömegsír, amelyekben messze nincs annyi holttest, mint amennyi az ütközetben elesettek számával összevethető. Hol lehetnek a többiek? Bemutatjuk, hogy állnak a kutatások.
Az 1526-os mohácsi csatatér kutatásának legújabb eredményei alapján igazságtalanok azok a vádak, amelyek jelentős részben Tomori Pál (1475-1526) kalocsai érsek, a keresztény sereg fővezére nyakába varrják a vereséget – vélekedik el Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Mohács 500 Program vezetője.
Természetesen Mohács országgyűlési képviselőjének személyében.
Nagy vihart kavart Pap Norbert kijelentése, miszerint szeptember 8. volna a mohácsi csata évfordulója. Rosszul tette, aki emiatt kidobta a történelemkönyveket, Fodor Pál ugyanis most helyre tette kollégáját. A baki meglehetősen rosszkor jött. FRISSÍTETT
Az 1526-os mohácsi csatát az emlékezetben megőrződött augusztus 29. helyett valójában szeptember 8-án vívhatták meg a magyar és az oszmán seregek – mondta a Szigetvár melletti Szulejmán-sírkomplexum kutatását vezető Pap Norbert.
Végre alaposan megvizsgálják a mohácsi csatához kapcsolódó tömegsírok egyikét a sátorhelyi emlékhelyen. A feltárás közben is látogatható a komplexum, ráadásul régészek adnak tájékoztatást az érdeklődőknek.
Ismét feltárják a Mohácsi Nemzeti Emlékhelynél található tömegsírokat, és antropológiai vizsgálatoknak fogják alávetni a maradványokat.
Mohács a hősies helytállás szimbóluma lehetne a magyar történelemben. Fodor Pál, a csatát vizsgáló akadémiai kutatócsoport vezetője szerint nem helytálló, hogy kicsi, rosszul felszerelt, a Nyugat által elhagyott sereg nézett szembe a törökkel, és mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie.
Fodor Pál, a csatát vizsgáló akadémiai kutatócsoport vezetője szerint nem helytálló, hogy kicsi, rosszul felszerelt, a Nyugat által elhagyott sereg nézett szembe a törökkel, és mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie.
A magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiájáról tanácskoztak történészek, irodalomtörténészek, filológusok, antropológusok és – meglepő módon – orvos szakértők. A konferencia fő témája II. Lajos király rejtélyes halála volt. Egy dolog tűnik csupán biztosnak: a királyt nem utólag gyilkolták meg, hanem a csatában vagy közvetlenül az után veszthette életét.